Acosh

Tegnap voltunk a Mátyás-hegyi barlangban. Olyan gyerekesen hangzik, de csak leírom: állat volt.

Kb. középiskolásként voltam utoljára "rendes" barlangban (értsd.: kuszoda, sár, sötét), akkoriban annyira nem dobott fel, hosszú évekig megmaradtam a Szeleta, meg a Kecskelyuk szintjén, ezeket is leginkább a gyerekek miatt látogattuk az elmúlt pár évben.

Nade most! Gábor kölcsönadta a barlangász-festő-villanyszerelő-fűnyíró overallját, a túravezetőnktől volt a kobak és a fejlámpa és este 7 körül már ereszkedtünk is a mélybe. Kis történelmi áttekintés (légóhelyiség, II. világháborús rádióállomás) után nekiveselkedtünk a túrának. Kellemesen hűvös volt (állítólag 10 fok, szerintem inkább 15), az általam elvártnál lényegesen kevesebb sár - sőt, mint megtudtuk nem is sár, hanem nedves homok volt, amin jártunk, és a túristák taposták betonkeményre. Ez egyáltalán nem vizes barlang (kivéve, amikor pár éve eltört felette a vízművek 300-as nyomócsöve)

Voltunk a színházteremben (megtudtuk, milyen avató pózokban kell tapsolniuk a barlangászoknak), mentünk keskeny folyosókon, csúsztunk alacsony járatokban, láttuk az elefántot, felmentünk a sóhajok hídjára, voltak, akik átbújtak a Micimackón. Mondjuk én Milne hősét kihagytam (előtte egy nevenincs résen átpasszíroztam magam), mert akkor már fél órája majd be pippentettem, és hátugye a barlangban nem lehet. Azaz lehet, mert minden adott hozzá, csak nem szabad :-)

Mindeközben sokmindent megtudtunk a barlangászásról, röpködtek a sztorik, a poénok, jó volt. Menni kéne még.