Acosh

Ez is megvolt. Odaértem Ráckeresztúrra, a tegnapi felkészülésem ellenére. Vagy pont amiatt.

Reggel az izgalomtól persze nem az órára ébredtem, hanem csak úgy, magamtól. Egy kicsit besegített valami szirénázás is, de az már csak a végső lökést adta meg a lábraálláshoz.

Furcsa érzésem volt, nem igazán találtam a helyem, leginkább arra hasonlított, mint amikor vizsgázni mentem: mindennel foglalkoztam, csak ne kelljen még elindulni. Lassan készítettem a reggelim, még megpucoltam egy ablakot, gondosan bezsíroztam a zsanérokat, és feltettem a tegnapi festés után az ablak-szárnyakat, bepakoltam a vesetáskába, aztán átrámoltam a hátizsákba, mert nem bírtam a vesetáskát összezárni, ezen kívül még levittem a szemetet, elmosogattam, elindítottam egy mosást, felszereltem a kulacstartómat és lementem a kisboltba literes üdítőt venni (kulacs híjján pont az passzol a kulacstartóba). Ennyit máskor három reggel alatt végzek el. Még jó, hogy nem vasaltam inget egész jövő hétre.

Aztán végülis elindultam. Az Infoparkig minden OK. Onnan át a Szerémi útig is ismerős volt. Végig a Szerémin már tök ismeretlen, aztán egyszer csak balkanyar, át a Budafokin is, és mit látok? Azt az utat, aminek a végén lévő telepen régen fociztunk. Hurrá! A bicajút levitt a Duna-partra, a nap sütött, az aszfalt jó volt, lélek egy száll se - minden tökéletes. Aztán egyszer csak átvitt egy kis hídon valami csatorna túlpartjára, ott egy tábla: Budatétény jobbra, Csepel-sziget balra. Óhogyaza! Honnan tudjam, át kell-e mennem Budatétényen, vagy se? Az biztos, hogy Érden belül a Nagytétényi úton kell menni, na de az honnan jöhet? Csak nem Budatétényről? Elővettem a telefont, elindítottam a Google Maps-et (nem szeretem, hogy olyan lassan indul el, ezért inkább ki se léptem belőle, végig az úton ez az alkalmazás futott), merre lehetek. Utcanévtábla egy szál se, térképen nem találtam azt a kicsi csatornát se. Ehh, legyen akkor a Csepel-sziget, Gábor úgyis mondta, hogy az M0-s hídja mellett van kerékpározható járda, majd legfeljebb ott kavarok vissza valahogy Érdre.

Jól választottam. Többször is elbizonytalanodtam útközben, de valami P.D.F felfestést követve egész jól tartottam az irányt. A lejegyzetelt Vágóhíd utcát ugyan nem találtam meg, de hamarosan átkeltem a 6-os úton (elég bambán, mert nem vettem észre, hogy nyomógombos a lámpa, így két pirosat álltam végig), és rátaláltam a Nagytétényi útra. Iránybafordultam, és nekilendültem. Egészen 20 métert, mert akkor átment a bicajút az út másik oldalára. Aztán 100 méter után keresztezte a vasutat. 200 méter után visszatért az eredeti oldara, és rásímult egy szervízútra, ami párhuzamosan ment a Nagytétényivel. Jó is lett volna, de minden egyes keresztutcának elsőbbséget kellett adni, és ez bosszantott. Egyszer csak végetért a kerékpározható szakasz, előttem egy emelkedő, tetején vasút, az út túloldalán meg egy poros mellékutca házak nélkül, ami vezet a pusztába. Elővettem megint a Maps-et. Mivel a helyet így nem ismertem fel, visszatekertem pár métert, és néztem egy házszámot. Nagytétényi 371 (asszem). Erre rákeresve a Maps-en már legalább tudtam, hol vagyok, s hogy az a poros mellékutca a Bányalég, ami pont jó nekem, nem kellett így rámennem a főútra. Nosza, rá is kanyarodtam, majd tovább a Sárd utcán (nagyon hangulatos családi-házas övezet, és talán még Bp-től sincs túl messze), végig, míg nem keresztezte a vasutat, Aba utca, Bethlen Gábor utca (na itt speciel tévedett a Maps, mert volt egy körforgalom, amit nem jelölt, én meg majdnem visszamentem, hogy hol tévedtem el), Kossuth utca, Vadlúd utca, majd kb. 150 méter lakott területen kívül, és máris Tárnokon voltam.

Ott végigurultam a Rákóczin (egyszer mondjuk megálltam, hogy megnézzem, milyen messze vagyok a település végétől és hát alaposan alulbecsültem a sebességem - jóval előbbre jártam, mint hittem), egészen a Dózsa György útig, ami kivitt a 7-es útra. Ekkor tettem fel a hátizsákra a láthatósági mellényt, felszívtam magam kis Sprite-tal, és az előre prognosztizált 7,5 km-nek nekivágtam. Persze, hogy emelkedett, de így is sikerült 25 km/h felett tartani a sebességem, és az út is kellemes kialakítású volt olyan szempontból, hogy a záróvonal kb. 20 centire volt a padkától, így kényelmesen lehetett tekerni. Egyébként pedig 6-6,5 km volt az a 7,5.

Találkoztam egy sorstárssal, aki előttem tolta a bicaját, meg akartam kérdezni Tőle, hogy segíthetek-e, de aztán láttam, hogy nagyobb kereke van mint nekem, nálam meg csak pótbelső volt, ragasztó nem, így kikerültem. Martonvásárra 42,1 km/h-ás csúcssebességgel érkeztem, végigelőztem a kocsisort, és rákanyarodtam a Ráckeresztúrra vezető útra. Még egyszer megálltam megnézni mennyi van hátra, persze aztán 20 méterrel később ott volt a tábla: Ráckeresztúr 6 km.

Összességében 45 km volt az út, és a sok bénázással, tájékozódással együtt is megvolt 2 óra 30 perc alatt. Jó volt.