Acosh

A tegnapi bejegyzéssel kapcsolatban még szorult belém pár gondolat, nevezetesen, hogy hogyan reagált a szervezetem erre a megmérettetésre.

A lábam feltörését azt hiszem kellően kiveséztem, de azért még tudok vele foglalkozni :-) Mondjuk úgy, hogy kitalálom: legközelebb zoknit is veszek fel, akármennyire is csábító a mezítlábazás. Aztán úgy is, hogy megfogadom Timi kollégájának a kicsit, hát ööö, érdekes tanácsát, miszerint ha sarokban tör a cipő, tegyek bele intimbetétet. A rajta lévő ragasztócsík ugyanis nem engedi elmozdulni, és finom, pihe-puha. Hmm, azt azért majd még ki kell tapasztalnom, hogy a szárnyas, vagy a szárnyaszegett a megfelelő erre a célra, arról nem is beszélve, hogy hány "cseppecske" legyen a csomagoláson feltüntetve :-) Másik jótanács, amit kaptam, hogy legalább 100 km-en át érdemes betörni a cipőt. OK, ebből már megvan 25, a maradék 75 felosztásáról meg lehet elmélkedni...

Érdekes jelenség volt az is, amit célbaéréskor tapasztaltam, azaz akkor, amikor beültem a kocsiba, és felemeltem a kezem a volánhoz. A vállizmom izomlázat szenvedett. Ilyet még nem pipáltam. Ezek szerint erre is oda kell figyelni, mert a sokáig könyökben meghajlított kar tartása bizony izomerőt feltételez. Nem gondoltam volna, hogy futás előtt a karomat is be kell melegítsem. Nem kézen akartam én járni. Egyébként az ilyen jellegű poszttraumális tünetek kezelésére a lejárt szavatosságú Richtofit Sportkrém is alkalmas.

Következő, amire kicsit készültem fejben, de nem hittem, hogy lesz benne részem, az a mellbimbóm kidörzsölődése. Mindkettőé. Erre már korábban is volt példa, egy Imó 50-esen, de akkor végig szakadt az eső, és a pólóm teljesen hozzámtapadt az első méterektől kezdve. Gondoltam a mai flancos túragúnyámban (=aláöltözet) ez nem fordulhat elő. Azt kell mondjam de! Pedig erre már korábbról ismertem a prevenciós eljárást - le kell ragasztani a célterületet. Mazochistáknak ajánlott a sima Leukoplast, kevésbé hétpróbás betyároknak a sebtapasz.

Továbbhaladva a dörzsöléses téma mentén a combjaim belső felei is össze-összenéztek útközben, így sikerült ott is szervezeti változásokat elszenvednem. Pedighát ezt is kivédhettem volna egy hosszabb rövidgatyával (ez kicsit ellentmondásosnak tűnik), vagy olyan magas fokú edzettséggel, amitől a combjaim olyan karcsúak, hogy 20 centiről integetnek egymásnak. Szóba jöhet még az anorexia, mint megoldás, bár akkor kétlem, hogy a futáson járna az eszem. Illetve még a génmanipuláció magzati koromban, hogy ne ilyen lábformát örököljek, de attól tartók, erről kicsikét lecsúsztam.

És hogy szervezési változásokról is írjak: áttették a Cross Hungary Adventure-t szeptember végére. Most már semmi se állhat utamba, hogy ne felkészülten induljak el rajta. Vagy hogyan is kéne ezt megfogalmazni?