Acosh

Ma Sirokon voltunk, családilag. A várba való felkapaszkodás közben lassan-lassan elleptek az emlékek, azt se tudtam mi osszak meg a gyerekekkel, s mik legyenek azok, amiket inkább csak magamban babusgatok tovább...

Az első siroki benyomásokat Ádám Lacival szereztük, még 1990-ben. Az érettségi szünetben elkéredzkedtünk szüleinktől 2-3 napra, a Bükkbe kirándulni. Ebből lett - ha jól számolom - egy 7 napos, pásztói kiszállással végződő Bükk-Mátra vándorlás. Ide kapcsolódó anekdótám a pásztói buszállomáson:
- Te Laca, minek a rövidítése az á-pé-cé?
- Apc
- Jó, azt értem, de az mi?
- Egy település nem messze...
Upsz, kicsit elkalandoztam, vissza hát Sirokhoz. Valamikor délután értünk oda, a Barát és Apáca felől, ami egyből garantálta az elképedést. Végigjártuk a vár barlangrendszerét, és kitaláltuk, hogy benn alszunk. Aztán ahogy sötétedett, inunkba szállt a bátorságunk (pókok és egyéb ízeltlábúak okán; illetve egerek és patkányok feltételezett tanyája okán), és inkább a nyeregben lévő esőbeállót választottuk.
Akkoriban Sirok (ahogy mi láttuk) csak egy volt a vegetáló magyar hegyvidéki falvak közül. A várhoz egy poros földút vezetett, fenn se volt semmiféle infrastruktúra (még szemetes se), olyan volt, mintha a település és a vár fényévnyi távolságban lettek volna egymástól.

Rá egy évre, amikor életem első Mátrabércén indultam, a gondtalan középiskolások vehemenciájával már kora délután megérkeztem Sirokra, így volt időm felmenni a várba. Felmásztam az esőbeálló tetejére, és ott vártam ki a naplementét. Közben pedig gondolatban így szóltam a Kékeshez és Galyatetőhöz: "holnap találkozunk". Tudom-tudom, giccses, meg nyálas, meg hatásvadász, de akkor ott ezt helyénvalónak éreztem.

Aztán következett a Timivel, Kovács Ágival és Évával, meg Blazsival végrehajtott 3 napos kirándulás, amikor a Lacával bejárt útvonal első három napját ismételtük, már egyetemistaként. A vár tövében vallotta be Ági, hogy egész nap törte a lábát a bakancs, s már véres volt, mire Sirokra értünk. Egy női testbe bújtatott férfi - ez jutott akkor eszembe. Ma már árnyaltabban fogalmaznék, még magamnak is.

Kicsit beletekerve életem videójába (egyszer írható DVD-jébe?) a következő már nem is olyan régi esemény - ha jól emlékszem, Ádám 2005-ös születésnapja. Akkor - noha mind a négyen mentünk - csak mi ketten jutottunk fel a várba, mert Dani bealudt a kocsiban. Ádámnak már akkor is nagyon tetszett a vár, a maga alagútrendszerével, titokzatosságával. Készítettem róla sok-sok képet, de a legjobban az maradt meg emlékezetemben, amikor pont az exponálás pillanatában kis villanykörte jelent meg az orrából, s így is rögzült a jpg-be. Bocs Ádám...

S hogy milyen ma? Aszfaltúton mehetünk egy kiépített (fizetős) parkolóig, onnan betonos, majd kövezett úton fel egészen a várba. Fenn villany (bár nem látszik, mire fel, mert világítás nincs a kazamatákban), szemetesek, zászló. A falu elkezdte használatba venni és (csúnya szó) kihasználni a várat. Pár év, és talán a falakat is feljavítják, kitakarítják a járatokat, ismertető táblákat helyeznek el, korabeli ruhás emberek vezetnek körbe, és még talán kis kioszkot is elhelyeznek, ahol lehet majd venni "Siroki emlék"-et.

A többi emlékképet pedig megtartom magamnak...